Vágy

azt mondják, hogy semmi nem fáj jobban,

de semmi nem is olyan jó,

azt mondják

olyankor minden szent

azt mondják

lehet közben orgazmusod is,

azt mondják

olyankor megáll az idő,

onnantól megszűnsz te lenni, és már TI lesztek

egy megbonthatalan egység,

felbonthatatlan kötelék,

egy másik ember, aki belőled lett,

de még nem tudja,

hogy ő egy másik ember

ő egynek érzékel titeket

azt mondják

amikor először kézbe veszed

akkor érted meg, hogy miért vagy a világon,

minden eltörpül amellett a pici test mellett.

azt mondják

de ezt átélni kell.

És én sosem fogom.

Ez nekem tiltott gyümölcs. És nincs szabad akarat ebben a kérdésben, nem dönthetek úgy, hogy akkor is leszedem, és megeszem a fáról, és az emberiség nevében vállalom, hogy kiűzetek a paradicsomból és eredendően bűnös leszek, és fájdalommal fogom megszülni a gyerekeimet, és halandó leszek, mert már megettem azt az almát, már tudom hogy mi jó és mi rossz.

Lehet, hogy azt kéne elfelejteni. Nem felezni el a világot. Nem felezni el magamat.

és akkor minden, ami történik, úgy folyna át rajtam, mint a homok a homokórán, egyenletesen.

Amikor valaki nem akar megjavítani, csak ott marad veled.

Várni egy szóra, ami a nyelved hegyén van, de nem jön.

Friss kenyér illata.

Napfény az arcodon, csukott szemmel.

Agyfáradtság, amit az alvás sem old meg.

Sírás utáni megkönnyebbülés.

Sírás a megkönnyebbülés előtt.

Nevetés, ami utólag jön rád, már hazafelé.

Amikor a tested emlékszik valamire, amit az eszed elfelejtene.

Elfáradni abban, hogy erősnek látszol.

Amikor valaki megjegyzi, amit egyszer félmondatban mondtál

Hazafelé menet tudni: "ma ennyi elég volt"

Zuhany utáni tiszta póló.

Este lefekvéskor hirtelen rád szakadó gondolatok

Amikor rájössz: nem vagy elkésve az életedből.

Félreértve lenni, és nem tudni jobban elmondani.

A hír, hogy talán sosem nem lehet gyereked

Csend, ami most tényleg csend.

Nem tudom, hogy lehet-e gyerekem, sokkal könnyebb lenne, ha nem lenne rá esély, mert akkor lenne valami biztos az életemben, így olyan, mintha egy magam építette tutajon pròbálnék túlélni az òceán közepén egy hatalmas vihart. Mondja ki valaki hogy nem lehet, és akkor elkezdek tenni az örökbefogadás felé lépéseket, de amíg van rá egy kicsi kis remény, ha annyi is mint egy tücsöknek miniszterelnöknek lenni, akkor én ciripelek. Csak iszonyú fárasztò állandòan feljárkálni Budapestre, 3 óra út oda, 3 óra út vissza 3 óra várakozás az orvosi szoba előtt a folyosòn, amitől akármilyen vidám lennék, és kiegyensúlyozott bedepiznék, mert úgy néz ki, mint egy kripta, mintha azon az ajtòn túl maga a halál várna, vagy valami sötét anyag, ami megvizsgál és eldönti, hogy tisztítòtűz, vagy menny, vagy pokol, mert ugye ez a három lehetőség van, örökkévaló szenvedés, vagy örökkévalò öröm, vagy először szenvedés, aztán öröm. A pokolban nincs semmi élvezet, mert már semmit nem élvezel, mert annyira elvesztél az érzékeid kielégítésében és a vágyaid hajszolásában, a mennyben sincsen semmi élvezet, mert nem vágysz élvezetre, és gyötrelem sincsen, pont ezért, mert nincsenek vágyaid, így nincs, ami felkavarjon, és a tisztítòtűzben van az egyéniséged széthullása, minden végesnek az elvesztése, ez fáj nagyon, ahogy lemaròdik ròlad minden és mindenki, aki vagy ami hozzád tartozik, és véges. Ez az élet. Szerintem a tisztítòtűz ez az élet. És addig ismétlődik ameddig el nem éred azt az állapotot amiben már nem ragaszkodsz semmihez. Saját magadhoz sem.