Blog

Nem csak azért, mert tele lett tőlük a hasam, hanem mert mindegyik tudott valamit, amit senki más.

Olyan 10 éves korom körül, ültem a konyhaasztalnál, hatalmas világfájdalommal, anya megkérdezte, hogy mi a baj, és én azt mondtam: "Anya, az én életem már nem vidám többé". A kocka el van vetve, innen már nincs visszaút, átkeltünk a Rubikonon.

Attòl félek, hogy majd rájönnek egyszer, hogy valòjában nem értek semmihez. Komolyan, néha azt gondolom, hogy belefulladok az informáciòk tengerébe, naponta töménytelen mennyiségű képi informáciò özönli el a kis belső ròzsaszínű világomat, mint dohányfüst a csecsemő-tüdőt, és egyre kevésbé tudok megjegyezni ezt vagy azt, egyre magasabban van az...