Ha nem kapok sztròkot, én játszottam volna a Nemzetiben Julika szerepét a Liliombòl. Ez volt a szerepálmom, vagy legalábbis ha megkérdezték, hogy van-e és ha igen, akkor mi, mindig azt mondtam, hogy Julika. Az önmagát teljesen odaadò nőt látom benne, aki feltétel nélkül szeret.
Nem tudok beszélni, üres a fejem. Arról van szó, hogy elfelejtettem, hogy mit akartam. Át kellene adnom valami fontos üzenetet, de sajnos nem emlékszem rá. Arra sem, hogy ki küldte. Mit is akartam? Azt tudom, hogy te ki vagy. Azt éppen nem tudom, hogy én ki vagyok. Nem értem, hogy mit mondasz. Fáradt vagyok, nagyon fáradt, és rendkívül haszontalan,...
Hosszú ideig két érzelem küzdött bennem, életre-halálra menő küzdelmet folytattak, mint két patkány, akiket összeeresztenek, miután hetekig egy ketrec két sarkában tartották őket, éhezve, reszketve, egymás szagától ingerelve, de sosem érintkezve, csak várva, hogy mikor törik meg a fal, mikor csapódik fel a rács, mikor kell majd végre harcolniuk....